Ildivel először 2006-ban Orfűn találkoztunk, ahol is mindketten tagjai voltunk és vagyunk jelenleg is a megalapított stART Alkotócsoportnak. Nagy szeretettel ajánlom figyelmedbe munkáit, rajzait és festményeit:

Hogy hívnak és mi a művészneved (ha van ilyen 🙂 )?

Titkó Ildikó vagyok. Van művésznevem is, amit szintén szeretek, de ritkán használom: tilinkooo vagy magyaros helyesírással: Tilinkó

titko_ildiko

Mivel foglalkozol?

Most elsősorban két pici gyermek életét próbálom jó irányba állítani mind fizikai, mind lelki-szellemi összefüggésben 🙂

Az anya szerepen túl az identitásom középpontja a képzőművészségem, elsősorban grafikus vagyok. Ennek hagyományos és korszerű formáit egyaránt űzöm élethelyzettől és ihlettől függően. Alkotóművészként imádok festeni is, de az abszolút kedvenc műfajom a rézkarc. A megélhetésemet korábban elsősorban tanárként, most inkább sok aktuális feladat szülte kreatív munkával teremtem meg: illusztrátorként, tervező grafikusként, játéktervezőként, stb. működöm.

Mikor tudtad (hány éves voltál), hogy a művészeti középiskola után merre mész tovább, mit akarsz tanulni?

Azok közé tartozom, akiken már egészen fiatalon -6-7 évesen-  tudták, hogy csak rajzolni akarnak örökkön örökké. Engem is a rajzfilmkészítés érdekelt legjobban  – mint a tipikus  Vuk – on nevelkedő generáció rajzosait.

Biztosan emiatt van, hogy fiatal felnőttként az a ma már mesebelinek ható elképzelésem volt, hogy előbb a „Képzőn” (Magyar Képzőművészeti Egyetem, szerk.) fantasztikusan meg tanulok rajzolni, aztán az „Iparon” (MOME, szerk.) az animáció szakon kitanulva a szakmát, a világ leggyönyörűbb rajzfilmjeit készítem majd el.

Hogyan készültél az egyetemi felvételidre?

Először is nagyon, NAGYON sokat rajzoltam. Aztán pl. verseket illusztráltam saját kútfőből. Meg még felkerestem a városom legnevesebb művészét (Kazincbarcika: Mezey István), hogy segítsen felkészülni. Nyaranta jártam vele Iregszemcsére alkotótáborba, ahol sokszorosító grafikát, főleg rézkarcot csináltunk. Ő volt az, aki az alkotói gondolkodás titkaiba is beavatott. Igazi mesterem lett! Miskolcon is részt vettem egy nyári kurzuson, ahol „képzős” tanárok foglalkoztak velünk. Ezen felül beiratkoztam a Képző (Magyar Képzőművészeti Egyetem, szerk.) előkészítőjébe, amire akkoriban azt mondták belépő díjként is érdemes rá gondolni… Egyébként megérte, mert szuper modellek voltak, Pesten élhettem hónapokig és rengeteg izgalmas inspirációt kaptam a csoporttársaimtól is.

Miért ezt a szakot választottad?

Hogy a Képzőre konkrétan milyen szakra menjek tovább, egy – ma már banálisnak tűnő – beszélgetés határozta meg a rajztanárommal: ”Neked annyira nem megy a festés, legyél inkább képgrafikus”.  Az lettem. Meg művésztanár is, mikor harmadévesen észbe kaptam, hogy a sokszorosító grafika „nem kell a kutyának sem”, szebben fogalmazva: nem eladható.

Aztán mikor végeztem fizetős lett a felsőoktatás, így a „nagy terv” odalett… egyelőre.

Milyen volt az egyetemi élet?

Ellentmondásos. A sötét öreg épület az első pillanattól lenyűgözött. Évekig szárnyaltam a boldogságtól, hogy a falai között járkálhatok nap, mint nap. Egyfajta kiválasztottság érzés volt…

Emberileg csalódás volt, mert az Egyetemen nem találtam magamnak hasonló karizmatikus mestert, mint Mezey. Persze ez nemcsak a mesterek hibája, hiszen sokan voltunk, az oktatás személytelen volt, de a művészet szellemi és társadalmi értelemben is, komoly válságba került azokban az időkben … A szakon tanító mesterek közül legnagyobb hatással Kőnigh Róbert volt rám. Egyébként gyakorlatilag csak a technikákat tanultuk meg, minden másban szinte azt csináltuk, amit akartunk… volt, persze  aki azt vallotta, hogy ez így jó, de én több terelgetést igényeltem volna.

Az osztálytársaimmal sem alakult ki jó kapcsolat, pedig nagyon vágytam egy kiegyensúlyozott kölcsönösen egymást segítő alkotóközösségre, ami az egyetemi évek után megkönnyíti az indulást: akár lehetett volna műhelyt csinálni, művészeti csoportot alakítani, vagy közös kiállítások szervezésére felhasználni az elvileg értékes kapcsolati tőkét.

A kocsmázás volt a legjellemzőbb közösségi program. Erre sajnos én cseppet sem vágytam  – mert akkoriban dohányfüsttől bűzlött minden hely.  A piás programok meg akkor sem érdekeltek, ha tudnivaló volt, hogy a mesterekkel csakis ott lehetett igazán beszélgetésbe elegyedni és velük bármiféle kapcsolatba kerülni.

Mi nehezebb a bekerülés vagy a bent maradás?

Az én időmben a bekerülés volt a nehezebb.

Mennyire teljesíthetőek/érthetőek a feladatok az egyetemen?

A képgrafikán akkoriban mi leginkább magunknak találtunk ki az alkotói programot. Én elég jól értettem ezeket 🙂

Tudtál a tanulás mellett már megrendeléseket is vállalni?

Igen, de azért a leginkább az egyetemi munkára koncentráltam. Szerencsém volt, akkoriban hallgatóként nem kellett a tandíjra valót megkeresnem, így tudtam maximálisan a tanulásra koncentrálni.
tilinko_grafikak_web_epulet1-2
Legaktívabb munkám egy újságnál volt. Grafikusként az egyetemi évek alatt és utána pár éven belül a Hegyvidék újságnak, száznál is több rajzot készítettem a XII. kerület utcáiról és épületeiről. Pénzt is jelentett, de óriási gyakorlatot szereztem a veduta műfajában, a kroki és gyors tusrajz területén.
tilinko_grafikak_web_epulet3-4

Hol van a műhelyed/műtermed?

Az otthonunkban alakítottam ki egy nagy világos szobát műterem célra, műhelyt is berendeztem a grafikához. De a család szaporodásával innen lassan kiszorulok, új megoldást kell találni.
tilinko_muhely
Mi a kedvenc helyed a műhelyeden/műtermeden belül?

A grafikai műhelysarkomat nagyon szerettem, mert minden munkafolyamatnak tökéletesen kitaláltam a helyét. Minden kéznél volt úgy, hogy ha csak egy órám van rá, akkor is tudjam ott folytatni a műveletet ahol korábban abbahagytam.

Milyen anyagokkal dolgozol? Milyen technikákkal dolgozol?

Ha rajzolásról van szó, kedvencem a szén és a pit kréta. Ha sokszorosító grafikáról, a rézkarc, a szita és a linóleummetszet. Ha festésről, az olajfestékkel nem ér fel semmi!

barcika_sorozat1

Barcika sorozatból, rézkarc

kaveszunet_akvatinta

Kávészünet, akvatinta

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

A csendet, az elmélyülést, a kreatív magányt. Azt az érzést, amikor rátalálok valami szépre, és pontosan tudom, érzem, hogy kész, hogy tökéletes.

Szeretem a grafikában azt ahogyan a technika átírja az eredeti rajzom: hozzáadja a saját „esztétikáját” a mechanikai és kémiai felületalakító törvényei által.

A festésben meg azt szeretem, hogy közvetlenül azt teszem a vászonra, amit a kezem diktál, és hogy színes.

Mi az a munkarész, ami a legközelebb áll a szívedhez?

Nagyon szeretem a tervezést, amikor a káoszban rendet kell teremteni – de ettől szenvedek is a legjobban, mert ki kell dobálni sok-sok jó ötletet, hogy végre valami megvalósulhasson.

Illetve a másik végét imádom, amikor már készen van a munka „megszületett”, s napról napra jobban tetszik. Szuper, ha azt érzem, hogy nem kell rajta egy kicsit sem változtatni, tökély, úgy ahogy van!
tilinko_grafikak_web_epulet5-6
Melyik munkafolyamatot adnád át másnak, hogy ne kellejen azzal foglalkoznod, mert időrablónak érzed?

Grafikánál a technikai előkészítést és a sokszorosítást. Mindent, ami nem szűken az alkotói folyamat része.
Hogy telik el egy alkotós napod?

Nincs külön alkotós napokra lehetőségem. Az ideális napokon a gyerekek reggeli oviba szállítása után jöhet a munka: szakmai előkészületekkel, vívódásokkal, sok agyalással vagy már rutinmunkával, szünetekkel, lendületes és tompább szakaszokkal, beiktatott étkezési szünetekkel, szervezési és kapcsolattartási feladatokkal tarkítva – majd délután megint irány az ovi, aztán jöhet a családi élet.

Melyik volt eddig a kedvenc munkád?

A színes munkáim a szívem csücskei, pl. a „Nedves pesti est” sorozatomat nagyon szeretem, vagy a „Zöld korlát vezet…” cím-kezdetű képeimet.
nedves_pesti_andrassy

Nedves esti pesti Andrássy út

nedves_pesti_fenyek

Nedves esti pesti fények

zold_korlat_vezet_vorossikatoron

Zöld korlát vezet vörös sikátoron át, 2012. Mérete:  40 x 40cm

zold_korlat1

Zöld korlát vezet a sárgába, 2012. olaj, Mérete: 40 x 40cm

De a tömegmunkáim a legkomolyabbak, ők alkotják a fő programomat jelenleg is. A „Tömeg, avagy kollektív időtöltés melegben” (röviden: „strandolók”) című munkám nagyon régi (2003), de még mindig aktuális üzenetet hordoz: témája az az abszurd, de esztétikus helyzet, amikor nyaranta megtelnek a strandok, s a pihenést, nyugalmat, kellemes élményt keresők kollektíven szinte már lépni sem tudnak egymástól…
kollektiv_idotoltess_hidegben_small

Kollektív időtöltés hidegben

tomeg,_avagy-kollektiv_szorakozas_melegben

Kollektív szórakozás melegben

Melyik volt a legnehezebb munkád?

A diplomamunkám, amely két darab fogyasztásos linóleummetszet volt.  50 x 50 cm-es darabjait egy fél évig metszettem. Tömegábrázolás szintén. A végeredmény szinte akvarell festmény-szerű áttetsző nyomat lett. Ilyen hosszadalmas munkára csak az egyetem alatt van lehetőség…

Honnan merítesz inspirációkat?

Az életemből. Bővebben: a hétköznapi eseményeken túl olvasásélményeimből, utazásokon, kiállításokon szerzett benyomásokból, na és persze az internetről is inspirálódom.
tilinko_grafikak_web_anyarajz1
Biztosan előfordul néha veled olyan, hogy úgy érzed, kiégtél, töltődésre vágysz, vagy simán csak kell pár nap, pár hét pihenés. Ilyenkor mivel tudsz leginkább feltöltődni, újra az alkotó üzemmódba kapcsolni?

Mint mindenki más: pihenés, utazás, levegőváltozás, mozgás, olvasás, zenehallgatás, filmek…
tilinko_grafikak_web_anyarajz2

Hogyan szoktad tesztelni egy-egy megszületett új munkádat?

A környezetemben élőket, vagy hozzám betévedőket „zaklatom” azzal, hogy megnézzék, és beszéljenek a benyomásaikról.

A szüleid/családod támogat téged a munkádban, az új ötleteidben?

Igen. Persze nem feltétlenül a családom ért meg a legjobban ezen a téren, de tiszteletben tartják késztetéseimet.

A barátaid/ismerőseid mit mondanak a munkáddal kapcsolatban? Értékelik vagy kétkedve figyelnek?

Vegyesen. Van akit nem érdekel, van aki nagyon lelkes. Én általában elég határozottan tudom mit szeretnék, ezért nem rájuk alapozom azt, amit a munkámról gondolok.

Hogy ítélik meg manapság az iparművészek/művészek/alkotók munkáját?

Szerintem a művészet és annak megítélése átalakulásban van. Teljesen új frontok alakulnak ki a hagyományosak mellett. Ezeknek határozott, de jó iránya, hogy a valós igényeknek megfelelően alakulnak. (Izgalmas irány az internetes művészeti piac, vagy olyan amit maguk a művészek üzemeltetnek…) Az igények viszont nagyon vegyes minőséget képviselnek. Minden megfér egymás mellett. Ennek a szabadságnak az ára pedig a felelősség. Ez a felelősség meg a művészekre és a megítélőikre is vonatkozik. 🙂

Mit várnak el tőle többségében a megrendelők/vásárlók?

Szerintem nagyon sokféle elvárás van. Van, akinek a háttértudás számít. Van, akinek a név számít. Van, akinek a saját ízlése a perdöntő. Csak remélem, hogy lassan majd ez letisztul, és a minőség, a tudás az esztétika valamiféle egyensúlyt teremt a jelenlegi káoszban, s a szakmánknak újra meglesz a régi „becsülete” még a photoshop világában is.

Szerencsére tőlem azt várják  a megrendelők,  hogy magamat adjam, és a szokott minőséget és színvonalat produkáljam.

Akadt már olyan megrendelőd, vásárlód, akivel konfliktusod is volt?

Persze. Meggyőztem. Vagy ő engem.

Szoktál részt venni kiállításokon?

Igen.

Milyen versenyeken indultál eddig?

Nem jellemző.

Hol lehet az alkotásaidat megvásárolni?

Jelenleg a saját blogomon kínálok ahhoz felületet, hogy meg lehessen ismerkedni velem és a munkáimmal. Itt e-mailban fel is lehet venni velem a kapcsolatot: titkoildi.blogspot.com

Köszönet az interjúért, jó alkotást kívánok! Kedvet kaptam én is a rajzoláshoz … min mindig,, ha Titkó Ildi munkáit nézem 🙂

Ha szeretnél te is tollrajzokat készíteni, ajánlom figyelmedbe a fekete tűhegyű filctollakat 0,5-ös és 0,8-as heggyel.