Szeretnénk olyan művészeket bemutatni nektek, akik a művészetből élnek.

Reményeink szerint sok érdekes és értékes embert, alkotót ismerhetsz meg az Artecohouse.hu oldalain. Egy-egy művészeti szakma aktív képviselőjét mutatjuk be neked. Tanulj, inspirálódj, meríts erőt az ő történetükből! Ők a művészetből élnek.

Minden felkért művész ugyanazokat a kérdéseket kapja saját élményei és tapasztalatai alapján mondja el gondolatait.

Elsőként az ékszertervező művész mutatkozik be. Mesél arról, hogy hogyan készült a pályára, milyen nehézségek és milyen élmények vették körül. Most hogyan dolgozik és sok fotóval is illusztráljuk az olvasottakat.

Hogy hívnak és mi a művészneved (ha van ilyen 🙂 )?
Kalácska Zsana vagyok, sokan Zwanaként ismernek, ami egyben a márkám neve is.

zsana_profilkep2

Mivel foglalkozol?
Ékszertervező vagyok, 2012-ben alapítottam a saját márkám, a Zwana modular jewelry-t. Egyedi és kis szériás design ékszereket tervezek. Ezek elsősorban divatékszerek, de nem a szokványos értelemben.
Eredetileg fémműves vagyok, egy ideje viszont bőrrel dolgozom.

zwana_bor1

Még az egyetemen nagyon beleszerettem a modulokból építkező szerkezetekbe, a diploma munkám is erről szólt és azóta sem tudtam abbahagyni. Először mindenféle hulladékból építettem “új anyagot”, de ez egy idő után kevésnek bizonyult, így találtam a bőrre. Szeretek kísérletezni, van több saját fejlesztésű technikám is, amiknek köszönhetően az ékszereim nagyon egyedi és felismerhető karaktert kaptak.

Milyen középiskolát végeztél?
Lehet, hogy meglepő, de egy két tannyelvű idegenforgalmi és szállodaipari szakközépiskolában kezdtem a tanulmányaimat, annak ellenére, hogy azóta rajzoltam, hogy meg tudtam fogni a ceruzát. Mindenki tudta, hogy csakis az alkotás lehet a nekem való, mégis, akkor a család fontosnak tartotta, hogy legyen egy “jó” szakmám, aztán majd egyszer megvalósítom az álmaimat. Hamar kiderült, hogy rossz döntés volt, nagyon szenvedtem ott, drasztikusan leromlott az addigi kitűnő átlagom és depressziós lettem. Mire rászántam magam a váltásra és a szüleim is látták, hogy ez nem mehet tovább, már nem tudtam nekem való helyre átjelentkezni, pedig az első év végén felvételt is nyertem az ország egyik legnagyobb múltú művészeti iskolájába. Amikor lehetett volna, akkor féltem változtatni, így végül a szülővárosom gimnáziumában, angol tagozaton érettségiztem.

Mikor tudtad (hány éves voltál), hogy középiskola után merre mész tovább, mit akarsz tanulni?
Érettségire megérett bennem a felismerés, hogy bárhogy is próbálok letérni az utamról, nem fog menni, alkotnom kell.
Kislány korom óta bolondultam az ékszerekért, talán 8 éves lehettem, amikor a nagyapám műhelyében találtam egy darab alumínium drótot, amiből kígyós gyűrűt kalapáltam. Aztán pár évvel később láttam egy ékszerkiállítást a helyi galériában. Azt hiszem attól kezdve ötvös akartam lenni. Tudni akartam, hogy mi az a varázslat, ami ráveszi a fémet arra, hogy a kezeim között engedelmeskedjen és olyan alakot öltsön, amilyet csak akarok. Úgy éreztem, aki erre képes, az valóságos mágus.
Az egyetem ekkor még olyan elérhetetlennek tűnt, úgy gondoltam, oda csak a kiváltságosok juthatnak be és ki vagyok én ahhoz, hogy egyáltalán megpróbáljam??  “Csak” szakmát akartam tanulni.
Édesapám szerette volna, ha rajztanári szakra felvételizem, de eddigre már elég konok és önfejű lettem ahhoz, hogy komoly harcok árán is a saját fejem után menjek.
Ez sem ment simán, elsőre egy olyan iskolában kötöttem ki, ami nem az volt, amire számítottam, viszont ott hallottam a következő iskolámról, ahol két évig zománcművességet tanultam. Ez már tetszett, nagyon szerettem.

Hogyan készültél az egyetemi  felvételidre?
Járt a kézműves iskolába egy lány, aki mellette a Budai Rajziskola ötvös szakát végezte párhuzamosan. Közben túlkorossá váltam a Práter utcai ötvös iskola nappali tagozatához, a felnőtt képzés fél évvel később indult, így hát elmentem a Budaiba felvételizni, lesz ami lesz alapon. Felvettek és szeptemberben el is kezdtem. A szakmai órák mellett rengeteg rajzóránk volt, festés, mintázás, művészettörténet, szaktörténet, kreatív tervezés, egyszóval mindaz, ami egy felvételit kellően meg tud alapozni. Még mindig nem gondoltam rá, hogy az egyetemen nekem helyem volna, de a felvételi közeledtével a tanáraim megkérdezték, hogy na és te hova jelentkezel? Némi pislogás után visszakérdeztem, hogy miért, jelentkezem?
Így aztán beadtam a jelentkezésem a MOME fémműves formatervező szakára (most tárgyalkotásnak hívják). Elsőre nem sikerült, ekkor még csak fél éve jártam a rajziskolába, de végzősként már sikerrel vettem az akadályt. Nagyon boldog voltam!

Miért ezt a szakot választottad?
Fémműves tanulmányok után és az ékszerek iránti szerelem mellett ez nem is volt kérdés. Egy rövid ideig hezitáltam, mert közben megtanultam varrni és a textilt is nagyon megszerettem. El tudtam volna magam képzelni divattervezőként is, de végül maradtam az eredeti elképzelésemnél. Nem bántam meg, mert hamar kiderült, hogy korántsem csak fémmel fogunk dolgozni. Mindenféle anyaggal kísérleteztünk és ismerkedtünk a rendelkezésre álló technológiákkal, ami új távlatokat nyitott. Rájöttem, hogy a titok nem abban rejlik, hogy mivel dolgozom, hanem magában a tervezői gondolkodásban. Teljesen mindegy, hogy milyen anyagot választok, ha helyes szemlélettel közelítem meg, akkor megtörténhet a csoda. Így történt, hogy a fém helyett végül valami egészen másban merültem el. Persze él bennem a vágy, hogy visszatérjek az eredeti szakterületemhez és összekapcsoljam azzal, amit azóta tanultam. Az lesz szerintem igazán izgalmas!

Milyen volt az egyetemi élet?
Introvertált személyiség vagyok, nehezen illeszkedtem be. Nem voltam az a nyüzsgő típus, nem nagyon vettem részt társasági eseményeken. Akkoriban féltem az emberektől, a műhelyekben is akkor dolgoztam szívesen, ha egyedül lehettem, ami meglehetősen ritka volt. Aztán később valamennyire feloldódtam, például már tudtam csapatban dolgozni. Innentől kezdtem igazán értékelni az egyetemi életet. Segítettünk egymásnak, ahol tudtunk, tartottuk egymásban a lelket, együtt virrasztottunk a féléves kipakolások előtt, hajnalokig dolgoztunk a műhelyekben és persze együtt rúgtunk ki a hámból, ha már nagyon elegünk lett.  Kimerítő időszak volt, mégis a legszebb emlékeim közé tartozik.
A csigaházba húzódva töltött idő miatt sok mindenről lemaradtam, főleg az első években. Előadásokról, pályázatokról, ösztöndíjakról és persze bulikról, mert az is volt bőven. Ma ezt másképp csinálnám.

Mi nehezebb a bekerülés vagy a bent maradás?
Mindegyiknek megvan a maga nehézsége, de talán mégis a bekerülés. Nagyon nehéz a felvételi és sok a tehetséges ember. De ha már bent van valaki, akkor egyrészt biztos lehet benne, hogy azért van ott, mert tehetséges, másrészt pedig megkap minden szükséges támogatást, hogy ezzel kezdjen is valamit, ha igazán akar. Tehát ha a tehetség tudásvággyal párosul, akkor meglesz a szorgalom, a kitartás és a támogatás is.
Ami még fontos szerintem – és erre sajnos csak utólag jöttem rá – , hogy rendben legyen az ember önbecsülése. Ha túlságosan alulértékeljük magunkat, az kifejezetten destruktív önmagunkra nézve egy olyan közegben, ahol kudarcok és sikerek felváltva érik az embert. Mert lehetsz bármilyen tehetséges, nincs olyan, hogy mindig minden jól sikerül. Az egészséges énkép ezt elbírja, a bizonytalant viszont nagyon megviselheti.

Tudtál a tanulás mellett már megrendeléseket is vállalni?
Elvétve voltak felkéréseim, de még annyira nem volt kiforrott és ismert a munkám, hogy lett volna vevőköröm. Ekkor még kerestem önmagam.

Hol van a műhelyed/műtermed?
A diploma megszerzése után megszületett a kisfiam, akivel hazaköltöztünk a szüleim házába, vidékre. Az étkezőnk lett a műhelyem, tágas és napfényes, ha sajátom lesz, azt is így képzelem el. Jelenleg költözés előtt állunk, visszatérünk Budapestre, ahol szintén lakásműhelyt szeretnék, mert gyerkőc mellett így a legpraktikusabb. De hogy hol lesz, az még előttem is titok.

Mi a kedvenc helyed a műhelyeden/műtermeden belül?
Van egy hatalmas szabász asztalom és egy szintén tekintélyes munkaasztal a finomabb fázisokhoz, ahol minden szerszám kézre áll és a világítás is tökéletes. Kreatív káosz uralja mindkettőt, de én eligazodom rajta és így szeretem.

zwana_muhely

Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Az abszolút kedvencem az a pillanat, amikor valami újat fedezek fel, mondjuk kísérletezés közben. A klasszikus “aha-élmény”. Egy gondolatból egy pillanat alatt kinő egy “fa”, aminek minden hajtása egy-egy lehetőség. Ez a végtelen megtapasztalásának egy módja, ami nagyon izgalmas, de néha kifejezetten ijesztő, mert ebből kell letisztázni a működőképes ötleteket, lenyesegetni a vadhajtásokat, elengedni őket, hogy a végén csak az esszencia maradjon.

Mi az a munkarész, ami a legközelebb áll a szívedhez?
A koronát az teszi fel a folyamatra, amikor egy új felfedezésből az első, még kísérleti darab elkészül. A kezembe foghatom, megnézhetem és másoknak is megmutathatom azt, ami addig csak a fejemben létezett. Ez tulajdonképpen teremtés élmény, a meg nem fogható intuícióból, majd gondolatból anyagban megfogalmazott tárgy lesz, ami ettől kezdve másokkal is megosztható. Ez egy megunhatatlan csoda.

zwana_fulbevalok

Melyik munkafolyamatot adnád át másnak, hogy ne kellejen azzal foglalkoznod, mert időrablónak érzed?
Szükségem lenne egy asszisztensre, aki a kapcsolattartást, a megrendelések felvételét, a beszerzést és minden adminisztrációs dolgot kézben tartana. Rábíznám a webes kommunikációt és a webshop kezelését is, ami szintén sok időt igényel, viszont nélkülözhetetlen.
Az egyik nagy kő, ami már leesett a szívemről, a tárgyfotózás. Elengedhetetlen és ráadásul csakis jó minőségben. A párom teljes egészében átvállalta, ért hozzá és mindig számíthatok rá. Annyiféle ékszerem készül folyamatosan, hogy ha még fotózni is nekem kéne, azt nem győzném.

Hogy telik el egy alkotós napod?
Ez változó. Általában korán kelek az óvoda miatt. Néha alig várom, hogy hazaérjek és folytathassam, amit este abba kellett hagynom. De van úgy, hogy órákig ülök a kezemben egy kávéval a laptopom előtt és kutatok, keresek, inspirálódom. Alapvetően bagoly típus vagyok, ami azt jelenti, hogy az alkotó energiáim jellemzően délután kapcsolnak be teljes gőzzel és ha lehetőségem van, hajnalig dolgozom. Szeretem az éjszakát, mert csend és nyugalom van, ami számomra nélkülözhetetlen az alkotáshoz, főleg a tervezéshez.
Vannak olyan időszakok is, amikor a határidő az egyetlen mérvadó, ilyenkor valamiféle tartalék akkumulátor bekapcsol, aminek köszönhetően nem érzek fáradságot, sem az idő múlását és képes vagyok akár heteken át 12-16 órát dolgozni naponta.

zwana_kollekcio1

Photo: Nagy Orsolya, Styling: Forgeron, Model: Jakab Viktória @Icon Model Management Budapest
MUA: Szlameniczky Zita, Hair: Herbert Kornél, Clothes: Cintia Krajnyák, Accessories: Zwana modular jewelry

Melyik volt eddig a kedvenc munkád?
Kettő is van. Egy tervező kollégával, Varga Adriennel (Yaya Jewellery) egymástól teljesen függetlenül szinte hajszálra azonos koncepciót álmodtunk meg egy fotózással kapcsolatban. Úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk együtt, amiből egy fantasztikus fotó anyag született Urban Tribe címmel. Ez egy igazi csapatmunka volt, aminek az elkészítése során minden résztvevő nagyon jól érezte magát.

zwana_kollekcio2

Fotó: Bolega Niki, Smink: Nagy Júlia, Modell: Fanni (Trendattack) és Dorina (Art models), Fodrász: Keserű Gyöngyi, Stylist: Nyíri Dávid, Ékszer: Zwana modular jewelry – itt: Budapest

A fotózásról készült egy werkfilm, ami azért nagyon különleges, mert egy egész csapat fiatalt mutat be, miközben a munkájukat végzik, amit egytől egyig imádnak, beleértve a film készítőjét is.

A másik nagy élményem a nyárhoz kapcsolódik, az Ozora Fesztiválon készítettünk egy installációt. A központi elem egy mozgó alkotás volt, amit a testvérem tervezett, én a környezetet álmodtam meg hozzá. A helyszíni munkálatokban a párom és barátok is részt vettek, fantasztikus élmény volt!
Az art camp a fesztivál előtti időszak, amikor rengeteg kreatív ember összejön a világ minden tájáról és a helyszínen dolgoznak, ki-ki a maga projektjén, ez nagyon inspiráló élmény, szerencsésnek érem magam, hogy ilyen dolgokban is részt vehetek.

Honnan merítesz inspirációkat?
Elsősorban a természetből és annak geometriájából. Imádom a ritmusokat, a mintázatokat, a természet logikáját és azt, hogy az organikus is leírható számokkal és lebontható geometriai alapjelenségekre. Illetve fordítva is igaz, geometrikus formákból fel lehet építeni organikusat.

zwana_borokVan néhány tervező, akiknek a munkája és a gondolkodása szintén nagyon inspirál, az első számú kedvencem Iris van Herpen, dán haute coutoure tervező, aki egyetlen szabályt tart szem előtt, azt, hogy nincs szabály. Zseniális a felületképzésben és a formavilága is elképesztő. A profizmusa pedig számomra példaértékű.

Biztosan előfordul néha veled olyan, hogy úgy érzed, kiégtél, töltődésre vágysz, vagy simán csak kell pár nap, pár hét pihenés. Ilyenkor mivel tudsz leginkább feltöltődni, újra az alkotó üzemmódodba kapcsolni?
Nehéz annak kikapcsolni, akinek a munkája ugyanaz, mint a hobbija. Nekem már az is feltöltődés, ha nem eladásra készítek valamit, hanem csak úgy, szabadon kísérletezem. Ha végképp kimerülök, akkor viszont szeretek egész nap ágyban maradni, filmezni, olvasni, a szeretteimmel lenni, valami különlegeset főzni, vagy kimenni a természetbe, leginkább vízpartra, vagy megmászni egy hegyet és gyönyörködni a kilátásban.

Hogyan szoktad tesztelni egy-egy megszülettet új munkádat?
Erre mindig időt kell hagyni, ha van rá lehetőség. Mivel kísérletező, újító alkat vagyok, szinte mindig járatlan úton haladok, ezért nem támaszkodhatok mások tapasztalataira, csak a sajátjaimra.

zsana_profilkep

Amit készítek, először én magam viselem, hogy kiderüljön, ha esetleg nem kényelmes, sérülékeny, vagy bármi, ami miatt nem eladható. A tetszést pedig közzétett fotóval tudom első körben felmérni.

A szüleid/családod támogat téged a munkádban, az új ötleteidben?
Igen, maximálisan. Mindig bíztatnak, hogy vágjak bele minden adódó új lehetőségbe és segítenek a háttér megteremtésében, kezdve a gyerekfelügyelettől egészen a lelki támogatásig. És tolerálják a káoszt, ami körülvesz, amikor dolgozom.

A barátaid/ismerőseid mit mondanak a munkáddal kapcsolatban? Értékelik vagy kétkedve figyelnek?
A legtöbb ismerősömnek fogalma nem volt róla, hogy mivel foglalkozom, amíg nem jöttek a nyilvános sikerek. Innentől kezdve nehéz valamiben kételkedni. Akik tudták, azok támogattak előtte is, szerencsére, mert  időnként nem hittem a saját tehetségemben és ilyenkor jól jött valaki, aki helyettem hitt benne.
Vannak viszont olyanok, akik irigylik, hogy független életmódra rendezkedtem be. Azt mondják, hogy ez nem munka, csak hobbi, majd benő a fejem lágya és belátom, hogy az élet nem ilyen. Nekik fájó volna beismerni, hogy nincs is jobb annál, mint amikor valaki azt csinálja, amit imád és esetleg még meg is él belőle. Nem azt mondom, hogy legyen mindenki művész vagy kézműves, de válasszon olyan hivatást, amit szívvel tud csinálni és merje megálmodni az életét. Sokkal jobb hely lenne a világ, ha a minél többen döntenének így és ha irigykedés helyett inkább hitet merítenénk egymásból.

Hogy ítélik meg manapság az iparművészek/művészek/alkotók munkáját?
Nagyon vegyesen. Egy csomó tévedés él ezzel kapcsolatban a köztudatban, például hogy ez egy könnyű út, mert amit nem utálsz, az nem is munka, vagy pl. ha szabadúszó vagy, akkor nincs munkahelyed, tehát nem dolgozol.
Számtalanszor megkaptam, hogy ó, milyen könnyű neked! Úgy kezelik ezt a kérdést, mintha valaki, aki rajtam kívül áll, “megengedte” volna, hogy ezt válasszam. Holott nem készen kaptam ezt az egészet, a saját fejem után mentem és kő keményen meg kellett és kell dolgozni érte. Kezdve attól, hogy több, mint 10 évig tanultam, aztán a tudásból valahogy megélhetést kellett csinálni, ami újabb éveket jelent, sikerekkel és kudarcokkal vegyesen megtűzdelve. Az önállóság egyik oldalról szabadságot jelent, a másik oldalról pedig azt, hogy mindenre neked kell megoldást találni és mindenért te magad felelsz.
A vállalkozók hazai helyzetére most nem térek ki, az külön fejezetet érdemelne, röviden csak annyit, hogy nem könnyítik meg a dolgunkat, sőt… Összegezve, ha az elmúlt 4 évemre visszatekintek, inkább hasonlít egy teljesítménytúrára, mint könnyed sétára A-ból B-be. Kell hozzá kitartás, hogy az ember ne égjen ki, ne adja fel, továbbra is szeretni tudja, mindennel együtt, bármit hoz is a következő kanyar. Szóval, aki úgy gondolja, hogy könnyű nekünk, az csinálja utánunk!
A félreértettség az anyagiakban is megmutatkozik időnként. Mindenki vágyik a szépre, a különlegesre, az egyedire, de amikor megtudják az árat, akkor sokan hasonló kategóriájú tömegcikkekhez kezdik méregetni, hogy bizonyos üzletben egy ilyen csak ennyi, akkor ez itt miért ilyen drága?
Erre ezzel az idézettel tudok válaszolni:
“Ha független kézművestől vásárolsz, többet veszel egy képnél, egy szappannál, egy táskánál. Megveszed tőle egyúttal órák ezreit, amelyeket kísérletezéssel töltött, és megveszed elkövetett hibáinak százait is. Napokat, heteket, hónapokat, éveket veszel, amelyek kudarcokkal és örömökkel teltek.” – Rebekah Joy Plett
Azért nem csak rossz tapasztalataim vannak. Sokan bíztatnak, kifejezik a tetszésüket és a csodálatukat az alkotó munka iránt és azért is, mert a saját utamat járom. Aki látja hogy ehhez rengeteg munka, kitartás, tehetség és egy nagy adag bátorság is kell, az értékelni is tudja. Egyenlőre ez a réteg viszonylag szűk, de a mi feladatunk az alkotás mellett egyúttal a nevelés is. Nem elég siránkozni a nehézségek miatt, tennünk kell a változásért, ezt a felelősséget magunkra kell vállalnunk. Nem csak anyagi, hanem szellemi értelemben is értéket teremtünk és mindkettővel hozzájárulunk egy élhetőbb világhoz, ezt kell tudatosítanunk és képviselnünk.

Mit várnak el tőle többségében a megrendelők/vásárlók?
Olyan értékeket, amiket a tömegcikkek nem, vagy csak részben tudnak megadni. Egyediséget, minőséget, személyes élményt. Aki tervezőtől vásárol, az általában szeret kapcsolatot teremteni, szereti, ha figyelnek rá, ha figyelembe veszik az igényeit, a rutinszerűvel szemben előnyben részesíti a személyre szabott kiszolgálást. És ők azok, akiket érdekel a tárgyak mögött álló ember.

zwana_karkotok

Sokan választják a személyes találkozót egy-egy megrendelés átvételére és nem csak azért, mert így megnézhetik, megpróbálhatják a kész darabot, mielőtt kifizetnék, hanem azért is, mert szeretik egy archoz, egy személyiséghez kötni az alkotást. Ez a gesztus is emeli a tervezői darabok értékét.

zwana_ekszerfotozas

Fotó: Niki Bolega Photography, Smink: JuliaNagy Make up, Modell: Kiss Anna

Akadt már olyan megrendelőd, vásárlód, akivel konfliktusod is volt?
Konfliktusom nem volt, minden új vásárlómnak elmondom, hogy bármilyen probléma esetén forduljon hozzám bizalommal. Garanciát vállalok a munkámra, cserélek, javítok, átalakítok, ha kell, akár évekkel a vásárlás után is. Több száz, de gyanítom hogy 1-2 ezer ékszer eladásán vagyok már túl és mindössze 2-3 esetben fordult elő minőségi kifogás.
Ami viszont az elmúlt egy évben egyre sűrűbben megesik velem, hogy csúszom a határidőkkel. Igyekszem minden kívánságot teljesíteni és néha rosszul mérem fel a saját kapacitásomat. De ez csak azt mutatja, hogy nő az érdeklődés és valószínűleg elértem azt a határt, amikor már kevés vagyok egyedül.

zwana_nyaklancok

Szoktál részt venni kiállításokon?

Igen, hálistennek egész hosszú a lista, Magyarországon és több európai országban is megjelenhettem már. Az egyik büszkeségem a milánói Salon Satellite, ami az egyik legnagyobb nemzetközi design kiállítás, de nagyon büszke vagyok arra is, amikor a szülővárosomban,Tapolcán két szintén tapolcai születésű, tehetséges grafikusművész barátommal bemutatkoztunk egy saját szervezésű kiállítás keretében.

Milyen versenyeken indultál eddig?

Nincs bennem igazán versenyszellem, mert szerintem az a legnagyobb győzelem, amikor az ember a saját képességeit tudja meghaladni. Persze pályázatokon indulni jó dolog, az ilyen alkalmak rengeteg új lehetőséget hoznak a kapcsolatoktól kezdve akár az anyagi támogatásig és nagyon motiválóak is.

zwana_gombold_ujra 2012-ben indultam a Gombold újra! – Divat a magyar című pályázaton, ami nekem akkor a visszatérést jelentette a kisfiam születése utáni 2 és fél év szünet után. Szerettem volna bekerülni a döntőbe, de álmomban nem gondoltam, hogy díjat is nyerek. De így lett, a Wamp különdíját hoztam el, öltözék kiegészítő kategóriában. Tulajdonképpen ez adta meg a kezdő lökést a pályámon.

Hol lehet az alkotásaidat megvásárolni?

Több budapesti üzletben jelen vagyok, illetve viszonylag rendszeresen veszek részt vásárokon.
Már készül a webshop, de addig is elérhetnek az érdeklődők emailen vagy a Facebookon keresztül. Utóbbi egyenlőre a honlapot is helyettesíti, rengeteg fotót találnak a látogatók és az aktuális, friss információkat is itt osztom meg.

Kontakt:
Facebook/Zwana.modular.jewelry
zwana1@gmail.com
+36302675366

Üzletek:
wonderLABconcept 

nr.3 store

cornerdesignstore