Andival földik vagyunk, egy a szülővárosunk. Mindketten “lehelesek” vagyunk, egy gimnáziumba jártunk, a kor meg az évek miatt pár évvel előbb végeztem 🙂 Aztán az érettségije után ő “eltűnt”, de később tudtam meg, hogy a németországi tanulmányai miatt, illetve én sem maradtam ott a városban.
A közösségi média abban is sokat segít, hogy a régi ismerősöket közelebb hozza hozzánk. A médián keresztül kerestem meg így Andit, mert láttam sok-sok gyönyörű munkáját és kíváncsian várom a legújabb színházi produkciót is, amely a jászokról szól.
Hogy hívnak és mi a művészneved (ha van ilyen 🙂 )?

Soós Andrea. A nevemet adom az alkotásaimhoz, és “soosdesign” alatt is szerepelnek egyes munkáim.

Mivel foglalkozol?

Ez nálam nehezen behatárolható… Számomra a kreatív alkotói munkában nincsenek határok, a képző-, az ipar- és a fotóművészet mind közel áll hozzám. Ezt jól mutatják eddigi munkáim és kiállítási anyagaim. A divat világa is életem része, saját márkájú ékszereim tervezése, készítése, valamint a Gombold újra! Divat a magyar!2.0 pályázaton döntős kortárs öltözékkollekciónk példa erre.

Mindenféle alkotó munkával foglalkozom, az alkalmazott grafikától, webdesign-tól kezdve, az ékszerkészítésen át a színházi látványtervig, időszakonként leginkább egy-egy területtel, de van, hogy ezek összefonódásával.

Milyen középiskolát végeztél?

A jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumba jártam.

Mikor tudtad (hány éves voltál), hogy középiskola után merre mész tovább, mit akarsz tanulni?

A gimnázium utolsó évében született a döntés, bár még akkor határeset volt a racionális matematika iránya, nyelvek vagy a kreatív, művész világ.

Hogyan készültél az egyetemi  felvételidre?

Az Iparművészeti Főiskolára (ma MOME szerk.,) jelentkeztem, ami a 2. vagy 3. körben nem sikerült. Pécsre felvettek ugyan matek-vizuális nevelés szakra, viszont tanári karról hallani sem akartam. De ez már nagyon régen történt… Abban az időben nyílt a világ, így úgy döntöttem, hogy egy évre Németországban babysitterkedem, azután újra megpróbálom. Közben pedig úgy alakult, hogy ott felvételiztem egy szintén 3 fordulós vizsgával a mainz-i Johannes Gutenberg Egyetem képzőművészeti (ma már) akadémiájára, ami így jó pár évre odakötött.

Milyen volt az egyetemi élet?

Végig dolgoztam az egyetem mellett, hogy finanszírozni tudjam magamat. Igazán azt gondolom, hogy az életből, például azokból a nagy frankfurti nemzetközi vásárokból, megismerve a különféle cégeket, ágazatokat, talán többet is tanultam, mint az egyetemen. A 90-es években még jelentősebb különbségek voltak országaink között, egy egészen más világba csöppentem akkor.

Más jellegű volt az akkori itthoni oktatás, teljesen összezavart, hogy véleményem szerint egy ottani (német) diplomást itthon talán fel se vettek volna… Ha szakmai magasságokat nem is, de önállóságot és világszemléletet azt viszont a legjobb helyen sajátíthattam el.

Hol van a műhelyed/műtermed, ahol dolgozol?

Itthon

Mi a kedvenc helyed a műhelyeden/műtermeden belül?

Éppen mikor, mivel dolgozom. Bárhol, ha igazán bele tudok merülni a munkába.

Milyen anyagokkal dolgozol?

Ennél a kérdésnél főleg az ékszerekre gondolok, melyeket elsősorban ezüstből készítem, kézműves eljárásokkal. A megálmodott darab munka közben válik alkotássá.

Ezek az egyedi ékszerek az anyag viselkedése, a véletlen és a pillanat, az elképzelés és a kísérletezés állandó kölcsönhatásának és ezek érzékeny egyensúlyának az eredményei. Ismertebb alkotásaimban antik nem használt, vagy sérült ezüst tárgyak számomra izgalmas részeit formálom saját képi világomra, mai formavilágra.

 

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

Magát az alkotás folyamatát. Az ötlet alakulását, a tapasztalást, a tanulást, az állandó finom reakciókat és mindennek a kölcsönhatását. Én úgy fogalmaztam meg magamnak, ez nem más, mint “kísérletezéssel vegyített vizuális érzékenység”. Bátran használom az egyszerűséget, mely az eredményeket szüli.

Mi az a munkarész, ami a legközelebb áll a szívedhez?

Tervezői grafikai munkában kedvencem a logótervezés, ez számomra  a legizgalmasabb logikai játék. De talán bármiben a tartalomhoz a legkifejezőbb és legtisztább forma megtalálása.

Melyik munkafolyamatot adnád át másnak, hogy ne kellejen azzal foglalkoznod, mert időrablónak érzed?

A grafikai munkák kivitelez(tet)ését.

Hogy telik el egy alkotós napod?

Az utóbbi időben sok szervezői, koordinációs intézni valóm is akad, így igyekszem úgy alakítani a napjaimat, ha alkotásról van szó, hogy ne kelljen időpontra figyelnem, vagy fontos emaileket, telefonokat bonyolítanom közben. Nagyon fontos, hogy 100%-ban egy dologra tudjak fókuszálni, arra teljes egészében ráhangolni magam, és amennyire megoldható, mindezt korlátok nélkül. Csak így tudok eredményesen dolgozni.

Melyik volt eddig a kedvenc munkád?

Ebből több is van! De ha egy pillanat alatt kell válaszolni, akkor mégis két büszkeség ugrik be gondolkodás nélkül.

Az egyik, a Faber-Castell-nek készített csomagolás illusztrációim a dobozaikra és egyéb alkalmazásokhoz. A mai napig van néhány termékük, melyek az én rajzaimmal kerülnek forgalomba, s még mindig meglep és rácsodálkozom, ha találkozok vele egy üzletben a világon bárhol, annyira hihetetlen!

A cég 250 éves évfordulójára a logójukat elkészítettem minden termékükkel, többféle technikával. Ez azért is volt különösen élvezetes, mert a digitális technika mellett egész más élményt nyújtott a jó ideje háttérbe szorult rajzolás.

(A Faber-Castell ceruza már több, mint 250 éves. A családi vállalkozás még mindig családi kézben van. Grófok birtokolják, a nyolcadik generáció dolgozik már benne. Ez a nürnbergi cég gyártja a világ legszuperebb szemceruzáit is, melyet aztán a különböző cégek – Dior, Chanel – a saját logójukkal látnak el, de az alapceruza Faber. – a szerk.)

A másik pedig az első színházi munkám, 2014-ben, amikor videó-animációkat készítettem a Megidézett Kárpátalja c. produkcióhoz, melynek bemutatójára a Nemzeti Színházban került sor. Egy alkotónak, aki többnyire egyedül dolgozik, egy társulattal együttműködni és a tapsvihar, leírhatatlan érzések!

Melyik volt a legnehezebb munkád?

Talán ez az éppen említett színházi látványterv, mivel teljesen új terület számomra, és nemcsak technikailag, de volumenét tekintve is óriási kihívás volt. Most épp egy még nagyobb feladatban vagyunk, egy készülő monumentális összművészeti színpadi műben, mely a Jászok-ról szól.

Honnan merítesz inspirációkat?

Az egész világból, a napjaimból, közeli-távolabbi környezetemből, és a saját, már említett több területen zajló munkáimból, melyek állandó kölcsönhatásban állnak egymással.

Biztosan előfordul néha veled olyan, hogy úgy érzed, kiégtél, töltődésre vágysz, vagy simán csak kell pár nap, pár hét pihenés. Ilyenkor mivel tudsz leginkább feltöltődni, újra az alkotó üzemmódodba kapcsolni?

A kiégést nem ismerem, annyira sok ötlet, terv él bennem, örülnék, ha ezekre egyáltalán lehetőség nyílna megvalósítani sorjában!

A pihenés, az igen, szükséges néha. Egy kisebb vagy nagyobb utazás teljesen kikapcsol és feltölt, ha lehetőségem adódik rá.

Hogyan szoktad tesztelni egy-egy megszülettet új munkádat?

Attól függ, miről van szó. Ha ékszer, azt magamon, ha grafikai munka, azt a megrendelővel, színházi látványt a rendezővel…

A szüleid/családod támogat téged a munkádban, az új ötleteidben?

Édesanyám többnyire ismeri és követi az utam nehézségeit, élményeit, problémáit, sikereit. Ő tudna erről mesélni 🙂

A barátaid/ismerőseid mit mondanak a munkáddal kapcsolatban? Értékelik vagy kétkedve figyelnek?

Erről őket kellene megkérdezni!

Hogy ítélik meg manapság az iparművészek/művészek/alkotók munkáját?

Én hiszek, és mindig is hittem abban, amit csinálok, mindenféle nehézség és bizonytalanság ellenére is. Azt gondolom, ezt csak így lehet: vagy szívvel-lélekkel, vagy sehogy! Most éppen a Jászok – történelmi dal- és táncjátékban tevékenykedem, alkotóként és produceri teendőkben is, ez egy óriási lépés, amiben nagyon jól érzem most magam. Ez az életem.

Hogy mások hogyan ítélik meg, arról nem tudok nyilatkozni.

Mit várnak el tőled többségében a megrendelők/vásárlók?

Azt gondolom, az egyedi, különleges és a minőségi megoldásokat. Mindig és mindenben az újat és a szépet keresem.

Kedvenc gondolatom a nemrég elhunyt Gróf A.W. Faber-Castell szavaival: “Megszokott dolgokat szokatlanul jól csinálni”.

Akadt már olyan megrendelőd, vásárlód, akivel konfliktusod is volt?

Kevés. Az is alkalmazott grafikai területen, ahol megrendelőről beszélünk. Ez azért van így, mert az munka. Bár kreatív tervezői, de mégsem művészi értelemben vett alkotásról van szó. Az ékszer például számomra egy szerelem, és az a vevő részéről is az. Egészen más felállás.

Szoktál részt venni kiállításokon?

Igen.

Milyen versenyeken indultál eddig?

A legutóbbi nagy megmérettetés a Gombold újra! 2.0 döntőjébe jutás volt, ahol Fóris Barbara textiltervező iparművésszel készítettünk egy estélyruha kollekciót.

Hol lehet az alkotásaidat megvásárolni?

Régebben designvásárokon is, most a színházi elfoglaltságok miatt csak webshopban vagy személyesen. Tájékozódni a közösségi oldalamon lehet.

www.facebook.com/soosandrea.design