Olvastam már olyan kommentet zárt közösségi csoporton belül, mikor a művészeti termékek eladása került szóba, hogy úgy vélekedett egy hozzászóló, hogy ha eladásra kerül egy művészeti alkotás, akkor az már nem is művészet. Másik érdekes vélemény az is, hogy „az igazi művészet az Munkácsy…”. vagyis ezek szerint, ami nem ilyen, az nem művészet.

Sok művésznek az alkotás mellett kényszerből kell bevállalnia más munkákat is. Ilyen lehet a tanítás, de bármely, akár nem releváns pályán való munkavállalás is. Teszik mindezt azért, mert egyébként nem lenne állandó bevétele, amiből fedezni tudja az alkotáshoz szükséges anyagokat, eszközöket, a kiállítások költségeit, vagy a weboldalának fenntartási költségeit.

Nézzük meg azt, hogy ahol régi hagyománya van a művészeti üzleti fejlesztő weboldalak jelenlétének, ott mit kínálnak a websiteok/tulajdonosok?

Nyugat Európa országaiban és az Egyesült Államokban már régi hagyománya van a művészet szponzorációjának, a mecenatúrának, a művészek társadalmi felelősségvállalásának, annak, hogy a művészek is nyitottan fordulnak a környezetvédelmi kérdések felé.

Ugyanígy az adományozásnak és jótékonykodásnak is hagyománya van. Nálunk már kezdték ezeket a fogalmakat megtanulni, ahogy Bíró Péter: Menedzserművészek, művészmenedzserek című könyvében ezt le is írja. És az is örvendetes, hogy az állam lehetőséget adott azokra a társasági formák megalapítására, ahol a közhasznúság jelen van (egyesületek, alapítványok, civil szerveződések). Tehát elindult valami, (az már egy másik téma lenne, hogy jelen pillanatban az állam milyen nehezítő terepet épít a civil szervezetek útjába).

Ahol régi hagyománya van a művészeti üzleti fejlesztő weboldalak jelenlétének, ott is szüksége van a képző-, és iparművészeknek a támogatásra, a mecenatúrára és az arts and business-re is. Az „arts and business” kifejezés is angol nyelvterületről származik. A kifejezés egyszerre jelentheti a mindenfajta művészet és üzleti világ kapcsolatát és a “művészetek pénzé”-t is (Bíró Péter: Menedzserművészek, művészmenedzserek).

Léteznek olyan cégek, akik például az üzleti szféra területén dolgozóknak adnak tanácsot abban, hogyan költsék el a rendelkezésükre álló pénzüket a kultúra területén. Ebből azonban feszültségek is lehetnek – voltak is, – mert hogyan is feltételezheti bárki azt, hogy az üzleti szféra ne tudná azt, hogyan költse el a pénzét? Miért akarja ezt neki bárki is megmondani, pláne egy olyan valaki, aki művész?

Milyen problémákkal küzdenek a művészeti vállalkozások és az abban dolgozók?

Magyar vonatkozású kezdeményezés is alakult a nyugati mintára és adoptálva a hazai viszonyokra. A Summa Artium azon dolgozik, hogy a magánbefektetőket és a vállalatokat megtanítsák arra, megmutassák nekik azt, hogyan tudják a kultúrát támogatni pénzzel, mikor és hol van szükség a segítségre. Közelebb hozzák az üzleti szereplőket a művészethez. Eleinte nehezen indultak be a dolgok, mert volt pénz, de nem volt munka. Nem tudták, mit is kell tenniük.

Amire tehát igazából szükség van ezen a területen az a jól meghatározott és megfogalmazott célok, a szakmaiság, innováció, kreativitás, nyitottság, partnerkapcsolatok megteremtése.

Az Arteco House is segít a művészeknek online marketing tudásanyagokkal, és például a közösség erejével. Létezik egy Facebook zárt csoport, A Művész Mami ahol lehetőség van akár a partneri kapcsolatok megteremtésére, akár csak egy-egy téma átbeszélésére. A Fiúkat is várjuk nagy szeretettel. Gyere közénk, kapcsolódj be a csoportba!

Szerinted milyen segítségre van szüksége a művészeknek? Szólj hozzá, itt a cikk alatt!