Vikivel egy virtuális közösség zárt csoportjában ismerkedtem meg és az első találkozásunk kicsit döcögős is volt, mert arra kérdeztem rá, hogy honnan merít ennyi önbizalmat az életéhez, a munkájához. Ez tényleg komolyan érdekelt, mert időnként – mint gondolom más alkotó embernek is – megingok önbizalom terén. Ez eltart úgy 2-3 percig is, aztán minden klassz megint. És ő meggyőzött 🙂

Hogy hívnak és mi a művészneved (ha van ilyen)?

Köves Viktória, és nekem ugyan nincs művésznevem, de az ékszereim márkaneve elég jellemző: Kócos Ékszerek.

Mivel foglalkozol?

Egyedi nemesacél ékszereket készítek hideg technikával.

showroomban

Milyen középiskolát végeztél?

A Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatán tanultam, ami nagyon fontos állomása az életemnek és ahol találkoztam egy csodálatos emberrel, Kinszki Judittal, akinek nagyon sokat köszönhetek, s aki nemcsak a dráma tanárom, de az osztályfőnököm is volt. A dráma tagozat egy szabad szellemi műhely volt, ahol csuda előadásokat csináltunk, és ahol tényleg minden támogatást megkapott a kreativitás. Hiába más szakterület, mint ahol most vagyok, akkor is annak a közegnek köszönhetem egyrészt, hogy biztonságban túléltem a kamaszkort, másrészt azt, hogy meg tudtam őrizni azt, aki vagyok. Fontos adalék, hogy 1987-ben érettségiztem, még a rendszerváltás előtt és abban a korban nagyon kevés ilyen igazán szabad szellemű hely volt az országban.

Mikor tudtad (hány éves voltál), hogy középiskola után merre mész tovább, mit akarsz tanulni?

Azt már az érettségi évében tudtam, hogy amennyiben nem vesznek fel a színművészetire (hálistennek nem vettek fel ), akkor matek-filozófia szakra jelentkezem az ELTÉ-re. Szóval, igazából kakukktojás vagyok ám, mert az, ami végül az életem lett, soha nem szerepelt a terveim között

Hogyan készültél az egyetemi  felvételidre?

Megtanultam Nyíri filozófiatörténetét és matektanárhoz jártam.

Miért ezt a szakot választottad?

Imádtam a matekot is és a filozófiát is és tudtam, hogy jól jön majd a dramaturg vagy rendezői felvételihez. Végül filozófia egyszakra vettek fel, ami akkor még szintén egy elég szokatlan sztori volt, végül dékáni engedéllyel sikerült, mert annyira jó lett a filozófia felvételi írásbelim és szóbelim is, hogy a szóbeli után a vizsgabizottság elnöke kijött utánam, hogy kérvényezzem. Végül elvégeztem a szakot, az abszolutóriumom megvan, de már nem diplomáztam le.

Milyen volt az egyetemi élet?

Szerettem. A filozófia szak amúgy is egy sziget volt a rendszerben, abszolút illeszkedett az én különcségemhez

Mi nehezebb a bekerülés vagy a bent maradás?

A bekerülés. De ehhez tudni kell, hogy akkor még (úristen, mennyi akkor még van az én életemben! ), szóval, akkor még nagyon kevés jelentkezőt vettek fel és azokat aztán nevelgették, nem szórták ki. Tizennégyen voltunk az évfolyamon…

Tudtál a tanulás mellett már megrendeléseket is vállalni?

Mivel akkor még a közelében sem voltam annak, amit most csinálok, természetesen nem.

Hol van a műhelyed/műtermed?

Otthon. Ami egyszerre áldás és átok. Áldás, mert ha jön valami, azonnal meg tudom csinálni és átok, mert nagyon könnyen eltérülök. Főleg, mert mindeközben egy mindjárt 17 éves fiút nevelek egyedül.

kocos_viki_munehly1

Fotó: Rejtő Dávid

Mi a kedvenc helyed a műhelyeden/műtermeden belül?

Nincs ilyen, viszonylag kis helyen elférek, előttem a szerszámok, mögöttem a gyöngyös fiókok, minden kézre esik, csak a Dremel nem, oda két egész lépést kell megtennem

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

A szabadságot, az alkotás szabadságát és hogy időnként engem is meglep, mi lesz abból, amit elkezdtem. Igen, azt hiszem, ezt a meglepetést szeretem a legjobban.

kocos_viki_munehly3

Fotó: Rejtő Dávid

Mi az a munkarész, ami a legközelebb áll a szívedhez?

Amikor először meglátom a kész ékszert!

nyaklanc2

Fotó: Rejtő Dávid

Melyik munkafolyamatot adnád át másnak, hogy ne kellejen azzal foglalkoznod, mert időrablónak érzed?

A reszelést, jaj, azt nagyon szívesen! Az acélszál végeit meg kell reszelni, csiszolni, és azt nagyon-nagyon-nagyon utálom.

 

Hogy telik el egy alkotós napod?

Nincs konkrétan alkotós napom, bármelyik lehet az és voltaképpen mindegyik az. De ha beborulok, akkor általában órák tűnnek el észrevétlen munka közben és azt imádom!

nyaklanc3

Fotó: Rejtő Dávid

Melyik volt eddig a kedvenc munkád?

Hát ez nagyon nehéz kérdés… Mindig az a darab a kedvencem, ami éppen kikerül a kezem alól. De ha mindenképpen ki kell emelni, akkor most nagyon szívem csücskei a sárkány nyakékek. Ezeket csak megrendelésre, személyesen valakinek készítem el és minden sárkány szíve másmilyen gyöngy, ugyanabból a gyöngyből nem lesz még egy sárkány, nem lehet.

sarkanyos

Fotó: Rejtő Dávid

Honnan merítesz inspirációkat?

Nem tudom… vagyis bárhonnan. Tudom, hogy jól hangzana olyasmi, hogy a természet, vagy épp az épített környezet formavilága, meg ilyesmik, de nem. Alapvetően mindig egy konkrét gyöngy, kő, gomb vagy éppen cserép az, ami beindít. Meglátom és azt érzem, hogy nekem ebből ékszert kell készítenem. és akkor így is teszek

Biztosan előfordul néha veled olyan, hogy úgy érzed, kiégtél, töltődésre vágysz, vagy simán csak kell pár nap, pár hét pihenés. Ilyenkor mivel tudsz leginkább feltöltődni, újra az alkotó üzemmódodba kapcsolni?

Olykor előfordul ilyen, igen és akkor mindig nagyon megijedek, mert egyben attól félek, hogy úgy is maradok. Aztán persze nem. Ha ilyenkor jön megrendelés, az azonnal átlendít, ha nem, akkor filmet nézek, játszom valami idióta marhaságot a neten (na, az tökéletes agytörlés), olykor lemegyek a Dunára vagy elmegyek a fiam kézilabda edzésére. Ez utóbbi mindig nagy élmény, a meccsekről nem is beszélve. Irtó érdekes, de a fiam meccsei hihetetlen érzelmi energiákat szabadítanak fel…

Hogyan szoktad tesztelni egy-egy megszületett új munkádat?

Felpróbálom És volt már olyan, hogy a vége az lett, inkább szétszabdaltam… Szerencsére ez elég ritkán fordul elő.

kocos_viki_herczeg_zoli2

Fotó: Rejtő Dávid

A szüleid/családod támogat téged a munkádban, az új ötleteidben?

Most már igen. De elég hosszú út vezetett idáig…

A barátaid/ismerőseid mit mondanak a munkáddal kapcsolatban? Értékelik vagy kétkedve figyelnek?

Értékelik és szeretik. Ami nekem nagyon nagy öröm.

kocos_viki_herczeg_zoli

Fotó: Rejtő Dávid

Hogy ítélik meg manapság az iparművészek/művészek/alkotók munkáját?

Nem tudok általánosságban beszélni erről. Az én speciális helyzetemről tudok beszélni. Akik szeretik a munkáimat, azok nagyon szeretik. Több olyan törzsvásárlóm van, aki azt mondta, ő már mástól ékszert nem. Több olyan is, aki azt mondta, én vagyok az ő ékszerésze és pont. És nyilván vannak, akik akkor se viselnének Kócost, ha fizetnének érte. De ez így van rendben. Ezek a személyes kötődések… A megítélés általánosságban szerintem amúgy sem létezik. Egyes alkotók vannak, akiket lehet szeretni vagy nem szeretni. Nem hiszem, hogy az, aki meglát a neten valamit és beleszeret, az közben gondolna olyanra, hogy akkor én most ezzel valójában egy alkotót „tisztelek meg”. Bár olyat ismerek, aki azt mondja, alapvetése, hogy nem hajlandó tömegárut vásárolni…

Az egy más kérdés, hogy vannak, akik nem tudják helyén kezelni ezt és elkezdenek mondjuk alkudozni. Szerencsére nálam már nagyon-nagyon ritkán fordul elő ilyen. De erre csak azt tudom mondani, hogy a pékkel sem kezdesz el alkudozni, hogy adja kevesebbért a kenyeret, vagy a gázszerelővel sem, hogy kérjen kevesebbet (vagy ha mégis, az már egy más kérdés, az már magáról a gazdasági környezetről szól…).

Mit várnak el tőle többségében a megrendelők/vásárlók?

Ez megint túl általános nekem. De ha mindenképpen válaszolni akarok, akkor én azt hiszem, alapvetően azt várják, hogy valami csak az övék legyen. Mert az a valami, ami csak az övék, egyben az ő abszolút egyediségüket is erősíti. Valahogy nem nagyon érzik az emberek, hogy fontosak, és igenis egyediek és ez így jó… Kell valami…

kocos_viki

Fotó: Rejtő Dávid

Akadt már olyan megrendelőd, vásárlód, akivel konfliktusod is volt?

A hat év alatt kettő olyan volt, amivel nem tudtam mit kezdeni, mert éppen azt nem értette meg, mi a Kócosok lényege. Be akarták szabályozni, pontosan merre menjen a vékony acél, amivel rádolgozok, ami kb. olyan, mintha azt mondanád a káosznak, hogy mostantól csak derékszögben lehet káosz

Szoktál részt venni kiállításokon?

Nem. De ezen nincs mit csodálkozni. Nem vagyok mainstream, nem végeztem se kis-, se nagyképzőt, vagyis hivatalosan, azoknak, akik elvileg tudják, hogy hivatalosan mi a művészet, vagy az iparművészet, szóval, azoknak én nem is létezem. Ez nekem egy kicsit sznob így, de már túl vagyok rajta. Az viszont nagyon vicces, ha a saját tágabb családodban jön szembe veled ugyanez a sznobizmus, de már ezzel se törődöm

Milyen versenyeken indultál eddig?

Egyetlen egyszer indultam, még a legelején, az Iparművészeti Múzeum Zsolnai pályázatán, ahol a tető cserepeiből kellett alkotni. Észre se vettek Így utólag visszanézve igazuk volt Ma már egészen másként oldanám meg a feladatot, bár sejtésem szerint azt se nagyon vennék észre, aminek viszont a fenti válaszban van valahol a magyarázata…

nyaklanc4

Fotó: Rejtő Dávid

Hol lehet az alkotásaidat megvásárolni?

Van webshopom és szombatonként magán showroom-ot tartok a III. kerületi Nagyszombat utcában, amiről mindig van értesítés a Facebook oldalamon.